Mivel még mindig sajnos elég beteg vagyok, igen sokat alszom, ezért sokat is álmodok, és hála istennek, van időm leírni őket.
Az egész azzal kezdődött, hogy én, Kálmi és Flóra elindultunk egy légballonnal valamerre, kipróbálni milyen az. Nem sokkal később, konstatáltam, hogy a légballon, nem egy nagy légballon, hanem mint a "Fel!", című mesében, sok héliummal töltött lufival repülünk. De valamiért elkezdett kipukkanni igen nagy része, és egy fenyőerdő egy tisztására estünk le. Ekkor valami képzavar történhetett, mert hirtelen kiderült számomra, hogy ez egy osztálykirándulás, és a berzsenyiben (az iskolám) minden végzős osztályt elvisznek egyszer egy ilyen vadon túlélő kirándulásra, egy hétre kidobják őket a tajgára, és meg kell élniük, és szembe kell nézniük a vadakkal, és az éhséggel. Miközben ezt felvázoltuk az osztálytársainknak Kálmival és Petivel, én héliumos lufit szívogattam és élveztem a magas hangot, mire egyik osztálytársam (nem láttam hogy ki), eltörte a lábam, emiatt feküdnöm kellett.
Nem sokkal később (már csak erre emlékszem), nagyon finom, gőzölgő szarvas(?)ragu volt előttem, és éreztem a majonéz illatát rajta, de itt átléptem egy másik dimenzióba. Sikerült az álomba lépnem, tudtam hogy álmodom, de nem tudtam egy irányba forgatni a fejem. Én akartam csinálni, de megbénult a testem, és a jobb irány megszűnt számomra, amerre az étel volt az ölemben. Olyan volt, mint amikor meghúzod a nyakad, és nem tudod arra forgatni, csak ez nem fájt, egyszerűen bénulás volt, szó szerint. Pár perc(?) próbálkozás után felébredtem, és rájöttem hogy hol vagyok, és mi történt. Izgalmas, sokkal jobban féltem az alvási paralízistől, mint ez volt!
Nem is bepánikoltam, sokkal inkább egy "Soha ne add fel" érzésem keletkezett tőle, hogy "de idegesít, hoyg nem tudom megcsinálni, ami egyébként mindennapos dolog!".
No, ennyi. Ez igen izgalmas tapasztalat volt! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése