Iszonyú rég óta nem álmodtam. Illetve, mint ugye tudjuk, nem emlékeztem az álmaimra.
Most viszont, hogy beteg vagyok, rengeteget alszom egy nap, így akarva akaratlan is felébredek olyankor, mikor épp a REM időszakban vagyok, tehát álmodom, sokkal könnyebben fel tudom idézni a képeket.
Nem ígérem, hogy teljesen emlékszem mindenre, de igyekszem visszahívni az álmot.
Tehát valamiért, a nagymamámhoz költöztem Velencére, talán hogy ápoljam. Fogalmam se volt pontosan miért (illetve mostmár nem emlékszem rá). Örömmel konstatáltam az első nap, mikor iskolába mentem vonattal, hogy semmivel se hosszabb bejutni, mint ha budapesten élnék (ez persze akárhogy nézzük, nagy badarság), így mikor este hazaértem, mondtam is a már hálóingben fekvéshez kész nagymamámnak, hogy milyen kényelmes ez: jó levegőn töltöm az estéket, kényelmes, nagy kertes házban, emellett rengeteg előnyét élvezem az ingázásnak. Pl. a jegyeim egy teljes egésszel megugrottak, köszönhetően, hogy a vonaton mennyit tudtam tanulni.
Innen valamiért elkezdődött egy kusza rész. Mikor másnap hazaértem, és felcókmókoltam a szobámba, és a laptopot beindítottam, és elindítottam a Heroes III (stratégiai pc játék) nevű játékot, lementem hogy megnézzem mi megy a tévében. Mire felértem, a bátyám ott feküdt a szobámban egy matracon, ő is egy laptoppal a kezében, feküdt félmeztelenül és teljesen hétköznapian köszöntött. Erre én is úgy köszöntöttem mintha tök természetes lett volna, hogy ő ott van, pedig erre semmi jel nem mutatott hogy ő is itt élne.
Ezután már csak arra emlékszem, hogy feltűnően sötét volt, és megjelent a szobámban Gabó (egy Berzsenyis diák), majd melegen köszöntötte a bátyámat aztán engem is, és végül odaült a géphez (ami már átalakult rendes asztali PC-vé).
Itt nem sokkal később felébredtem, és körülbelül ennyire emlékszem. Hát, ez is érdekes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése